Mindig élt bennem a vágy, hogy a normandiai partraszállás, illetve az utolsó nagy német offenzíva helyszíneire ellátogassak. Most lehetőségem nyílt arra, hogy eljussak Luxemburgba, ahol jó pár múzeumot meglátogattam. Ez a blog ennek az utazásnak a tapasztalatait foglalja össze időrendi sorrendben. De mielőtt bárki is azt hinné, ez egy kirándulás leírása lesz, ki kell ábrándítanom az elképzeléséből. Itt nem lesznek olyan bejegyzések, hogy mikor mit ettünk, illetve hol laktunk és kivel találkoztunk. Amit nyújtani szeretnék, az sokkal inkább egy kis történelmi áttekintéssel fűszerezett múzeumleírás - pontos címekkel és elérhetőségekkel.
Minden helyen, ahol megfordultam, igyekeztem megtudni a helyiektől, illetve egyéb forrásokból, hogy mi is történt ott valójában az adott időszakban. Ezen információk birtokában egészen érdekes volt a múzeumban látott járművek, illetve egyéb felszerelési tárgyak megtekintése. Az efféle előkészületek sokkal közelebbi kapcsolatot teremtenek a látogató és az ott bemutatott eredeti (nem utángyártott) haditechnikák között. Ha lehet így fogalmazni, a történelem köztünk, de átvitt értelemben inkább bennünk él.
Jómagam iskolai tanulmányaim alatt, illetve a makettezés szeretete útján ismerkedtem meg a különböző haditechnikai eszközökkel. Nem vagyok egyedül ebben az országban, illetve a makettezők széles táborában, ha azt mondom, hogy a technikai felszereltség, az akkori kiképzés minősége, a csapatok összetétele, az alakulatok sokasága és nem utolsósorban a katonák szervezettsége miatt a német hadigépezet vált az egyik kedvenc témámmá, még ha az akkori politikai nézetükkel nem is értek egyet. Ehhez hozzájárul az is, hogy a nagyapám - származása révén - a német hadseregben szolgált, így közvetve minden megépített járművel, amin szolgálhatott, neki is emléket állítok. Mivel Magyarország a tengelyhatalmak oldalán harcolt a háborúban, így ezeknek az eszközöknek nagy része nálunk is megfordult ugyan, a megszálló, illetve felszabadító szovjet hadsereg jóvoltából azonban sajnos vajmi kevés maradt fenn belőlük kis hazánkban.
Ezen járművek elpusztításához persze mi is alaposan hozzájárultunk az 1947-es "Vas és acél országát építő" három éves tervünkkel. Ekkor ugyanis mindazon, még fellelhető katonai eszköz is beolvasztásra került, amely addig elkerülte a "vasgyűjtő muszkák" figyelmét.
Éppen ezért nagy izgalommal vártam, hogy végre élőben is láthassak egy-egy, akár több alkalommal is megépített német, illetve amerikai járművet eredeti mivoltában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése