Ardenneki túrablog 3.rész (Clervaux 1.)

Clervaux, katonai múzeum - 1.rész

Clervaux (ejtsd: Klervó) Luxemburg északi részén helyezkedik el. Múzeuma ezen a területen - ha mondhatjuk úgy - egyeduralkodó a múzeumok között, hiszen a környékbeli városokban csak szobrok, illetve emléktáblák találhatóak, míg itt egy "ardenneki combo" emléktáblával, szoborral, múzeummal és kiállított harcjárművel.

Maga a múzeum egy régi kastélyban található (a fenti képen a fehér épületben), amelynek előterében az ott lezajlott csaták emlékére egy német páncéltörő ágyú, illetve egy amerikai M4A3 Sherman harckocsi került kiállításra. A városba érkező látogató akaratlanul és szinte azonnal egy katonai emlékműbe ütközik: a város, majd későbbiekben Luxemburg felszabadításában, illetve az ardenneki offenzívában résztvevő katonai alakulatok emblémájával díszített, amerikai gyalogost ábrázoló szoborról van szó.

 Történelmi háttér:

Clervaux térségében a 2. Német Páncéloshadosztály, illetve a 2. német Páncélgránátos ezred volt hivatott előre nyomulni. A német egységek nem számítottak nagyobb ellenállásra, így viszonylag magabiztosan közelítették meg ezt a mesés környezetben, erdők és hegyek között elterülő városkát. Az első meglepetés akkor érte a támadó csapatokat, amikor az 1944. december 18-án, napkeltekor a hadoszlop élén haladó két Stug rohamlöveg találatot kapott. A kastély udvarán lőállást foglaló Sherman harckocsit nehéz volt észrevenni, így az egész hadoszlop megállásra kényszerült. Az akkori dokumentumok szerint ebben a térségben - beleértve Clervaux városát is - körülbelül 30 Sherman harckocsi tartózkodott. Az itt állomásozó egységek feladata a német előrenyomulás megállítása volt. A támadó egységek  technikai fejlettsége, illetve harcedzettsége bőven felülmúlta a térségben elhelyezkedő szövetséges csapatok, főleg pihentetési szándékkal állomásoztatott egységeinek felkészültségét, így nyílt összetűzésekre kevésbé került sor. A szövetséges páncélos egységek több ponton is inkább lesből próbálták megakasztani a német előnyomulást, amíg megérkezett a megfelelő létszámú és felszereltségű felmentő csapat. Miután a német egységek felfedezték az "orvlövészt", tüzeltek. Az első találat nem tett nagyobb kárt az amerikai járműben, de a második találat már végzetesnek bizonyult.

 A kilőtt Sherman a város felszabadulása után, illetve napjainkban (2013)

Miután a kültéri kiállításon megcsodálhattam az ott kilőtt Shermann harckocsit, illetve nem kis csodálattal adóztam a német páncéltörő ágyúnak, amely utóbbi szerintem a járműhöz képest kicsit el van hanyagolva, hiszen több helyen is kiütötte már a rozsda, elindultam, hogy lerójam tiszteletemet a beltéri kiállítás katonai felszerelései előtt is. A kültéri kiállítást magam mögött hagyva elindultam a belső vár felé, amelynek udvarából a helyi katonai múzeum nyílik.

A következő részben: Clervaux, katonai múzeum - 2.rész (A tárlat)

SS-Obersturmführer 1/35 (nadrág)

SS-Obersturmführer (nadrág)

Kedves ismerősöm kedvéért a mostani figurafestő cikkben egy német álcázó festést fogunk elkészíteni. (1/35) Első ránézésre talán igen bonyolult terepmintának tűnik, de az igazság az, hogy talán ez az egyik legkönnyebben megfesthető minta a második világháborúban használatos német álcázó sémák közül.

 

1. kép

Miután lealapoztuk a figuránkat, vigyük fel az első réteg festéket. Ebben az esetben a „dark earth” megnevezésű festéket használtam.(Figyelem! Méretaránytól függően ugyanaz a szín világosabb és sötétebb is lehet.)

2. kép

A következő lépésnél válasszunk egy barnát, és fessünk vele tetszőleges foltokat a felületre.
(Ne legyen túl sötét a barna. Lásd a képen.)

3. kép

Miután ezzel is megvagyunk, jöhet a sötétzöld szín felvitele. Itt már lehet nyugodtan sötétebb zöldet használni. Sokan ezt a részt feketére festik, de a valóságban ez nem fekete, hanem méregzöld volt. Lehetőleg úgy vigyük fel a felületre, hogy a barna és a zöld foltok határosak legyenek egymással.

4. kép

Jöhet az utolsó alapszín, azaz a világoszöld. Itt is törekedjünk arra, hogy összeérjen a szín vagy a sötétzölddel vagy a barnával.
(Létezik olyan minta is, amelyben nincs meg ez a világoszöld, csak elvétve, kis foltokban jelenik meg, illetve helyette inkább az okkersárga dominál. Ez elsősorban attól függ, hogy tavaszi vagy őszi terepmintáról beszélünk.)

5-6. kép

Amikor felvittük mind a négy alapszínt, elkezdhetjük a pöttyözést. Ilyenkor arra kell nagyon ügyelni, hogy a pöttyök ne legyenek nagyobbak mint az éppen festett figura hüvelykujja.
Mindegy, hogy melyik színnel kezdjük ezt a műveletet. (Itt a sötétzöld színt választottam, hogy jobban meg lehessen figyelni a pöttyözési technikát.) A pöttyözésnél mindig ügyeljünk arra, hogy minden nagy foltban megtalálható legyen az összes többi alapszínből pár pötty. Ha ezzel végeztünk és jól csináltuk, akkor csak nagyon nehezen lehet majd megállapítani, hogy hol voltak az eredeti foltok, mert a szem automatikusan összemossa majd a kontúrokat.

Ha ezzel is megvagyunk, világos homokszínnel néhány helyen a – szövet kopását imitálandó – érdemes finoman „száraz-ecsetelni” (Figyelem! Az egész figura szárazecsetelése nem jó megoldás!)

Természetesen ez csak a legegyszerűbb német festésnek a legegyszerűbb verziója. Ezt lehet fokozni azzal, hogy a nagy foltokon először megfestjük a fény-árnyék hatásokat, és csak ezután pöttyözünk, majd a pöttyökön is külön elvégezzük ezeket a festéseket. Főleg mellszobrok esetében célszerű ezt a technikát alkalmazni.

1/35-ös méretaránynál a pöttyöket (a méretük miatt) már nem nagyon lehet árnyékolni, illetve világosítani.

US.Army arcfestés 1/35 (1.rész)

1. kép

Sok esetben a figura feje nincs egybeöntve a testtel. Ilyenkor érdemes ezt egy pálcán rögzíteni. (Ez akár az öntőkeret egy darabja is lehet.) Miután ezzel megvagyunk, és eltávolítottuk az öntési hibákat is, alapozzuk le a figuránkat. Ebben az esetben egy világosszürke alapozót használjunk. Az alapozó festék más pigment-szerkezettel rendelkezik, mint a „hagyományos” festékek. Az alapozó festék elsősorban a festékek tapadását segíti elő, de az összeépítési hiányosságokat is kiemelheti.

2. kép

Amikor ezzel végeztünk, fessük meg a szem alapját fehérrel vagy krémszínnel. A festésnek nem kell pontosan csak a szemgolyót betakarnia, hiszen az arcszínnel a későbbi festési folyamatok során a szemgolyón túllógó részeket könnyen eltüntethetjük majd. Aki ragaszkodik hozzá, az persze dolgozhat precízen is (lásd a képen), mert így könnyebb lesz majd beállítania a figura szembogarát.

3. kép

Sokan sokféleképpen festenek szemet. Itt az egyik legegyszerűbb verziót mutatom be. Ezzel a technikával könnyen elkerülhető, hogy a figuránk bandzsa vagy kancsal legyen. Határozzuk meg a szembogár helyzetét, majd húzzunk két párhuzamos vonalat. (lásd a képen)
Olyan színt válasszunk, amilyenre később a szemet szeretnénk festeni. (Lehetőleg ne legyen túl sötét, hogy tudjunk rajta később még esetleg sötétíteni.)

4. kép

Amikor ez megvolt, enyhe árnyékolást vigyünk fel a szem felső szakaszára (A szem, illetve a szemhéj találkozási szakaszára). Ez lehet sötétbarna, de akár fekete szín is. Ezt bátrabban is felvihetjük. Nem kel 10/0-ás ecsetet használnunk, illetve hajszálvékony vonalban gondolkodnunk. Arra az egyre ügyeljünk a festés során, hogy a már félig megfestett szembe ne szaladjon bele az árnyékolás.

5. kép

Vigyünk fel az arcra egy enyhén barnás, középtónusú színt alapszínnek. Figyelem, dolgozzunk hígabb festékkel, mert a túl vastag festékréteg eltömítheti a finom ráncokat és egyéb részeket a figuránk fején. Ha jó a hígítás, akkor az első réteg nem fog teljesen fedni, így ezt megismételhetjük még egyszer. Ne ijedjünk meg, ha a szem (kék) vonala vagy a szemhéj árnyékolása ezek után is átüt. A világosítási rétegekkel ezt könnyedén el tudjuk majd tüntetni.

6.-8 kép

Fessük meg a szembogarat feketével. Majd a szemnél használt világos színnel igazítsuk ki a szem ívét. Ezután a kék színünket a szem alsó 1/3-ában világosítsuk ki, hogy ne legyen teljesen egységes a szín majd ugyanezt a festést a szemhéjnál is végezzük el egy sötétebb színnel is. Ez a technika 75 mm és afelett mindenképpen kötelező, ha jó szemet szeretnénk festeni. 54 mm, illetve 1/35-ös figuráknál a méret miatt nincs erre lehetőség, így maximum egy fehér becsillogást tudunk festeni a szem felső 1/3-ánál úgy, hogy a becsillanás belefusson az imént festett fekete szembogárba is.

9-12.kép

Amikor elkészültünk a szem festésével, elkezdhetjük az arc világosítását. Vegyük az alapszínünket, és annak csak egy minimálisan világosított verziójával végezzük el az első világosítást. (Ne fehérrel világosítsunk, inkább valami rózsaszínesebb színnel!)
Az első világosítási réteg egy kicsivel az állkapocs felett kezdődjön, és majdnem teljesen fedje el az előző réteget. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a száj, az áll alatti rész és az orrcimpa bizonyos részeit, illetve szemöldököt ne világosítsuk. (8. kép) Ugyanezzel a technikával folytassuk a világosítást az előzőekben használt szín világosított verziójával. (9-12. kép)
Ügyeljünk arra, hogy a rétegek között ne legyen nagyon nagy árnyalatnyi különbség, mert ez egy pillanat alatt tönkreteszi az arcon az egységes átmenetet. Figyeljünk továbbá arra, hogy minden egyes réteg hígabb legyen az előzőnél, így minimálisan ugyan, de át fog ütni a sötétebb, alsó réteg, és ez adja majd a tökéletes átmenetet. Ha egy 1/35-ös figuránál jó átmenetet szeretnénk elérni, általában minimum 4-5 réteg világosításra lesz szükségünk.

13. kép

A világosítási felület minimális. Itt már csak 1-1 pontot világosítunk ki, az arc karakterétől függően. (Itt már keverhetünk a festékbe egy nagyon pici fehéret is.) Tulajdonképpen ez adja majd az arc úgynevezett „él-fényét”. Ezek a felületek jelen esetben az orrcimpa bizonyos felületei, a szem mögötti részek, az orrnyereg és az orr bizonyos részei, illetve az arc mimikai vonalának finom kiemelése. Nem baj, ha nem üt el nagyon az előző rétegtől, mert az igazi színét majd a sötétítéssel együtt mutatja meg.

14-16. kép

Amikor ezzel is elkészültünk, már egészen jól kivehető a figura arca akár 40-50 cm-ről is.
Most következik az árnyékolási-sötétítési szakasz. Ehhez a folyamathoz az eredetileg használt alapszínhez keverjünk hozzá egy kevés „vöröses-bordós” árnyalatot. Figyelem, ezt a színt sokkal jobban hígítsuk fel mint az alapszínt, mivel a sűrű, sötét festék teljesen tönkreteheti az eddigi munkánkat. Az első réteg valamivel az első világosítási és alapszínű réteg alatt induljon el. Ugyanúgy, ahogyan a világosításnál, itt is egyre kisebb szakaszokban fessünk, a jó átmenet elérése érdekében. A figuránk karakterét leginkább sötétítéssel tudjuk kiemelni, de itt a legkönnyebb elrontani is. Ne kapkodjunk, hanem inkább jól gondoljuk át, mit is szeretnénk megjeleníteni a figurából. Egy 1/35-ös figuránál – ha jó átmenetet szeretnénk elérni – általában minimum 2-3 réteg sötétítésre is szükség lehet.

Jagdpanther festés 1/35 (4.rész)

Jagdpanther Sd.Kfz 173 festés 1/35 (4.rész)

 27-32. kép

Ez a pár kép a csőtisztító doboz festését mutatja be a már említett technikákat felvonultatva:
nyersen (27), alapfestéssel (28), fakítással (29) karcolásokkal (30), befolyatva (31), száraz ecseteléssel (32).

33-35. kép

A csőszájféken kiáramló lőpor lerakódását szimulálva, reszeljünk le egy fekete színű pasztellkréta darabot. (Használhatunk erre a célra gyári pigment porokat is.) Majd vagy fújjuk, vagy ecseteljük fel a felületre. ( Fújáshoz a lereszelt darabokat hígítsuk vízzel.)
Ahogy megszáradt a felületen a „krétapor”, óvatosan töröljük vissza néhány részen, hogy elkerüljük a túl szabályos lerakódás látszatát. A cső bizonyos részeit grafit ceruzával is meghúzhatjuk, ez ugyanis fémes hatást kölcsönöz majd a csőnek.

Vannak, akik az egész csőszájféket grafitporos ujjal dörzsölik – ilyenkor az egész cső kopott, fémes hatású lesz – és csak ezt követően viszik fel a felületre, illetve dörgölik vissza a pasztellkrétát.

36-39. kép

A lánctalp festése.

A lánctalp festésénél mindig vegyük figyelembe, hogy milyen környezetben szeretnénk megjeleníteni a harcjárművünket. (víz, sár, hó, homok stb.) Ebben az esetben egy alapfestést fogunk elkészíteni.
A lánctalpszemeket fessük le matt feketére (36). Ezután dark earth színnel „szárazecseteljük” (37), majd ha ezzel is végeztünk, keverjünk ki híg rozsda színű festéket (narancssárgától a mélybordóig), majd ezzel mossuk át a lánctalp tagokat(38). Ezt a festéket annyira kell felhígítani, hogy a felületet csak kis mértékben színezze be, de a mélyedésekbe könnyen „beleüljön”. Ahogy ez a festékréteg is megszáradt, ismét „szárazecseteljük” a felületet, de most már rozsdamentes acél színt használjunk. (ez lehet akár polírozható festék is) 

40-43.kép

Egy kis pluszmunkával gézből, illetve rongydarabokból, vagy éppenséggel papírdarabokból tökéletes álcahálót tudunk készíteni. Ebben az esetben vágjuk a kívánt méretre a gézlapot. Helyezzük fel próbaképpen egy szívószálra vagy egy ceruzára. Érdemes egy picit széthúzni a gézlap szálait, hogy a felület ne legyen annyira egységes. Nedvesítsük be egy kicsit, hogy felvegye a megfelelő formát, majd fújjuk le lakkal. Ezután fessük le, majd száradás után rögzítsük rá a rongy vagy papírlapkákat. Amikor ez is megvolt, ismét fessük le az elkészült álcahálót a megfelelő színre. Ezután egy lakk réteggel végérvényesen rögzítsük a lapokat a hálóhoz.
Aki nem szeretne ilyesmivel bíbelődni, de szeretne egy szép álcahálót készíteni, annak lehetőség van ilyen alapanyagokat akár makett boltokban is beszerezni. (pl. előre festett álcaháló (41), 1/35 méretarányú falevelekkel (42-43). Sok ilyen aprósággal nagyon fel lehet dobni egy „dobozból épített” makettet. (pl. vödör (44)


45.kép

Amennyiben az itt leírt technikákat megfelelően elsajátítjuk vagy gyakorlás útján továbbfejlesztjük, olyan makettet tudunk majd készíteni, amely sokkal jobban megközelíti az általunk készített jármű eredeti, feltételezett kinézetét.

Jagdpanther festés 1/35 (3.rész)

Jagdpanther Sd.Kfz 173 festés 1/35 (3.rész)

 

16-18. kép

„Elérkezett a koszolás ideje”. Személy szerint én ezeket a műveleteket szeretem a legjobban. Számomra itt válik a makettből harcjármű. Első dolgunk a karcos, használt hatás imitálása. Több verzió is ismeretes ennek elérésére, melyek közül itt most egy egyszerű, de szép trükköt fogok bemutatni. Grafitport fogunk felvinni a felületre egy rossz ecset és dörzsi (fehér, 3M) segítségével.

(Az ecset kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy lehetőleg kemény szálút használjunk. Nem állati szőrből, hanem műanyagból készült.) Az ecset szőrét több helyen is ritkítsuk meg. Majd ezzel az eszközzel dörzsöljük fel a grafitport a felületre, vigyázva, hogy sehol se legyen egységes, egybefüggő felület. A karcolásokat ugyanígy egy tompa gyufaszál vagy dörzsi segítségével készítsük el, ügyelve arra, hogy ne karcoljuk le a festéket a felületről. Amennyiben a felület enyhén rücskös, a grafitpor könnyebben beül a repedésekbe. A dörzsölés hatására pedig nehezen távozik el, ha lakkozásra kerül a sor. Amennyiben nem sikerül a technika, a grafitpor vízzel könnyedén eltávolítható. Ebből következik, hogy egy későbbi lépésben a lakkozást majd ne akril lakkal végezzük.
A grafitos technika után mindenképpen lakkozzuk le a felületet. Ha nem lakkozzuk le a felületet, akkor a hígító feloldhatja a feldörzsölt grafitport.

(Vigyázat, a grafit jóval agresszívebb a pasztellkrétánál! Lakkozás után sem tűnik el teljesen.) Ugyanezt a hatást felhígított fekete festékkel is el lehet érni, a karcolásokat pedig ecsettel megfesteni. Utóbbi technika azonban sokkal biztosabb kezeket igényel.

19-21. kép

Rozsdamegfolyások

Ebben a lépésben egy a már többször is alkalmazott „filterezéshez” hasonló technikát fogunk alkalmazni. Helyezzünk el sötétvörös színeket a kívánt helyekre. Próbáljuk úgy alkalmazni a technikát, hogy a végén csak egy halovány bordó szín maradjon a felületen. Száradás után ezt a technikát ismételjük meg egy világosabb, narancsosabb színnel. Mindezt addig csináljuk, amíg el nem érjük a megfelelő hatást. Vigyázzunk rá, hogy az egyes színek ne fedjék el egymást. A világosabb színeket minél kisebb felületre vigyük fel. Ezt a technikát úgy lehet alkalmazni, hogy több színt egymás után viszünk fel úgy, hogy nem várjuk ki a száradási időket. Ilyenkor a többféle színt szépen egymásba tudjuk mosni.

22. kép

Kopások

A kopásokat legegyszerűbben úgy készíthetjük el, ha veszünk egy szivacsdarabot, belemártjuk a festékbe, majd beletöröljük egy szalvétába a festék 80%-át. Amikor ez megvolt, érintsük a festékes szivacsot egyszerűen a kívánt felületre. A szivacs szerkezeti felépítése miatt a kopási foltok teljesen eltérőek lesznek. Ezután érdemes a felkerült foltokba ecsettel belejavítani egy világosabb vagy adott esetben sötétebb színnel, így elkerüljük, hogy minden kopás ugyanolyan színű legyen. A felesleges területekről hígítós ecsettel távolítsuk el a festéket.

23. kép

A kiemelkedő részeket, illetve a kibúvónyílásokat, vontatószemeket grafit ceruzával finoman húzzuk át.

24-25. kép

A vontató kábelt fessük le feketével. Amikor ezzel megvagyunk, finoman húzzuk át egy grafitceruzával (amennyiben gyárilag barázdált), ezzel is érzékeltetve annak fémes hatását. Ugyanezt a technikát alkalmazhatjuk a testre rögzített szerszámok esetében is. (csákány, lapát, feszítővas, stb.)

Hasonló hatást érhetünk el a szárazecseteléses technikával is. Ilyenkor az ecseten lévő acél színű festéket a koptatásnál is használt módon dörzsöljük bele egy szalvétába. Mindezt addig folytassuk, amíg a festék 80-90%-a el nem távozik az ecsetből. Utána ezzel az ecsettel finoman húzzuk át a kábel felületét többször egymás után. Ekkor a kidomborodó felületek acélhatásúvá válnak.

(A túl sok festék tönkreteheti a teljes kábel festését, mert csíkot húz a felületen.)

26. kép

Az eddig elsajátított technikákat alkalmazzuk a köténylemezeken is.

Jagdpanther festés 1/35 (2.rész)

Jagdpanther Sd.Kfz 173 festés 1/35 (2.rész) 

8. kép

A Jagdpanthert többféle színben is alkalmazták a háború során. Én az itt feltüntetett festést választottam. Ezek a festési sablonok az interneten egyszerűen hozzáférhetőek. Bár ezen a képen – ha jobban megnézzük – több hibát is felfedezhetünk, pl. a blende festésénél, kiindulási alapnak ez is használható. Természetesen ettől bármikor eltérhetünk, sőt saját festési mintákat is ki lehet találni, az a lényeg, hogy legyen realisztikus és korhű.

9. -10.kép

Vigyük fel a zöld színt a „minta” alapján a felületre. Amennyiben a szórópisztoly „köpköd”, úgy előfordulhat, hogy kicsi pöttyöket hagy majd a sárga felületen. Ilyen esetben a pöttyöket tiszta hígítós ecsettel még a száradás előtt mossuk le. Amennyiben nem szeretnénk éles kontúrokat az álcázó festésen, a felfújt sávok szélét is „mossuk” át ezzel a technikával. Amikor a festék megszáradt, ugyanezt a folyamatot ismételjük meg a barna színnel is. A két szín találkozásánál ilyenkor finoman mossuk össze az álcázó színeket.

11.-13(a,b) kép

A már korábban alkalmazott technikával (3. kép) helyezzünk el sárga pöttyöket a kívánt felületen tetszőlegesen, majd ezeket a pöttyöket a festék hígítójával kezdjük függőleges irányba elmosni. (FILTEREZÉS) Ez a technika a felfestett álcázó színeket használttá, fakóvá teszi. Így imitálható a nap által kiszívott festékek fakulása.

Megjegyzés: A 13/b képen a jobb láthatóság kedvéért egy kicsit eltúloztam a festést. Nincs ennyire jelentős változás, de összességében ez a technika megbontja a festés „tisztaságát”, egységességét.

Egyéb lehetőségek: Egységes fakítás eléréséhez szokás az alap sárga szín jól felhígított változatával „telibe fújni” a makettet. Ilyenkor is eltűnnek a szórópisztoly „felesleges pöttyei”, de ebben az esetben egységes lesz a fakulás. (Könnyen elrontható vele az alapfestés!)

14/a és 14/b képek

A festékek megszáradása után – olajos festéknél a teljes száradási idő akár 24 óra, míg akril festékeknél 3-5 óra is lehet – keverjünk ki egy híg fekete-sötétbarna elegyet, és ezzel a híg festékkel emeljük ki az árnyékosabb részeket. (BEFOLYATÁS ). Ezek a részek pl. a periszkópnyílás alja, a lövegcső alatti befogó blende bizonyos részei, a kibúvó nyílások, a szegecsek körüli és a hegesztési varratoknál látható részek, a szerszámtartó csattok, a pántok illeszkedései és lámpatest. Ezzel a technikával imitálni tudjuk a tárgyak árnyékait, illetve az ezeken a helyeken megtapadt koszt.

Tanács:
Ha csak sima feketét használunk a befolyatáshoz, teljesen más színt fogunk elérni, mint amit a realisztikus festés megkívánna. Az így használt sötét szín túlságosan kihangsúlyozná ezeket a részeket. Arra viszont nagyon ügyeljünk, hogy a keverék nem lehet világosabb az általunk használt barna színnél!



15. kép

Periszkóp festésénél sötétkék festéket használtam. Ehhez a színhez fekete festéket kevertem, majd ezzel kentem át az „üvegfelület” alját, így szép átmenetet képeztem.

Ezzel a résszel befejeztük a jármű alapfestését. Innen kezdődik a makett igazi „öregítése”, azaz a rozsdamegfolyások, a karcolások, a koszolások, a kopások elkészítése, a kezdők azonban már az eddig leírt pár egyszerű technikával is minőségi változást érhetnek el.

Jagdpanther festés 1/35 (1.rész)

Jagdpanther Sd.Kfz 173 festés

Sziasztok!

Itt nem fogom megnevezni sem a makett, sem a festékek típusát. Minden makettező döntse el, hogy milyen gyártmányú makettet, illetve festéket használ. Ennek a rovatnak a célja inkább a festési technikák átadása lesz. Azért, hogy minél több festési praktikát be tudjak mutatni, egy kicsit túl fogom „bonyolítani” a festést. Természetesen nem szükséges ezt a metódust követni, sőt akár ki is lehet hagyni bizonyos lépéseket a festés során.
A közölt képek minden esetben digitális utómunkán esnek át, hogy jobban lehessen látni monitoron is az egyes fázisok közötti különbségeket.


 
1-2. kép

Egy egyszerű dobozból épített járművet fogunk elkészíteni minden feljavítás nélkül.
Tipikus német festést választottam (sárga-zöld-barna). Ilyenkor minden esetben a világosabb színeket vigyük fel először, így elkerülhetjük, hogy a sötétebb színek átüssenek. Válasszunk ki egy általunk jónak ítélt „német-sárga” festéket, és fújjuk le vele a makettet.

(A kerekeket és a teknőt előre le szoktam festeni, illetve a megfelelő helyeken sarazni, koszolni. Ezután helyezem fel a megfestett lánctalpat. Az így elkészített alvázat együtt ragasztom fel a felépítményre. Természetesen ez csak egy megoldás, biztosan léteznek egyéb praktikus megoldások is, de mint említettem, az építési részével nem kívánok itt részletesebben foglalkozni. Éppen ezért a lánctalp festését a végén fogom bemutatni.)

3-4. kép

A sárgára lefestett makettnek mindig csak az egyik oldalán fogom bemutatni a különböző festéseket, így jobban lehet talán látni a változásokat az „eredeti” festéshez képest.

(Amennyiben valaki nem csak a sárga festést szeretné elkészíteni, hanem a szokványos terepszínt, akkor az itt leírt technikákat akár ki is hagyhatja, mert a teljes terepminta után más színekkel kell majd ezt elvégeznie.)

Helyezzünk el fehér pöttyöket a kívánt felületen tetszőlegesen, majd ezeket a pöttyöket a festék hígítójával kezdjük el függőleges irányba elmosni. (FILTEREZÉS) Fontos, hogy az ecseten ne legyen festék, ezért mindig tisztítsuk meg előtte. A megfelelő hatás elérése érdekében ezt a folyamatot akár 4 vagy 5 alkalommal ismételjük meg. Ennek a technikának a lényege az, hogy a felfestett egységes sárga felületet kicsit megbontsuk, fakítsuk. Ezzel a technikával nem érünk el olyan egységes fakítást, mintha szórópisztollyal készítettük volna, de éppen ez a cél.

5-6. kép

Miután ezzel végeztünk, ugyanezt az eljárást hajtsuk végre az eredeti festés (sárga) barnás vagy zöldes árnyalatával is. Ebben az esetben az „elmosást” nem csak függőleges irányban végeztem el, hanem néhány helyen körkörös mozdulatokkal „kentem” szét a festéket a felületen. Ezzel több helyen is foltos hatást értem el.

(A vontatókábelt közben lefestettem feketére, illetve eltávolítottam a pótlánctalp szemeket a jármű oldaláról.)

7. kép

Ugyanezt a technikát végrehajtottam a „köténylemezen”, de ott a rozsda megjelenítése miatt egy sötétvörös vagy sienna színt használtam. Aki az egyszínű sárga festést szeretné megjeleníteni, annak innentől már csak a matricázás és az egyéb koszolás-koptatás hiányzik.

Ardenneki túrablog 2.rész (Tanácsok)

Tanácsok

Végre teljesült egy régi vágyam, ott álltam Luxemburgban, az ardenneki áttörés helyszínén. Ekkor ötlött fel bennem a nagy kérdés, hogy mégis hová menjek, hol találok én olyan múzeumot, ahol padlóig leesett államat órákon át vonszolhatnám a katonai eszközök között.

Azért, hogy érdeklődő honfitársaim ne járjanak így, felteszek ide egy térképet azokról a helységekről, ahol második világháborús múzeumok, szobrok, temetők, egyéb statikus kiállítások tekinthetők meg.

Jelmagyarázat:

Zászlók: Általában nyilvános parkokban, szállodák előtt, főtereken elhelyezett szobrok, emléktáblák.
M betűk: Belső tárlattal rendelkező múzeumok.
Hadieszköz sziluettek: Statikus külső kiállítás, harckocsik, ágyúk. A kék színű ikon szövetséges haderő járműveire utal, míg a piros sziluett a német haditechnikát hivatott megjeleníteni.
Temető sziluett: Katonai temetők.
"B": Bunkerrendszer

Érdemes először azokat a helyszíneket meglátogatni amelyeken mindhárom jelzés megtalálható, így nem érhet bennünket csalódás, ha 30-50 perces utazás után csupán egy kivénhedt, rozsdás harckocsit, vagy netán egy mohával benőtt emléktáblát találunk - bár ez ritka, hiszen egy másik országról beszélünk. :-)

Az eredeti kép nagy felbontásban fent lesz a Picasa albumban!

Hogyan közelítsük meg a múzeumokat költséghatékonyan?

Mivel Luxemburg nem tartozik a végtelen pusztákkal büszkélkedő országok közé, az egymástól viszonylag kis távolságra elhelyezkedő múzeumok, látnivalók közül akár többet is be lehet tervezni egy-egy napi programba anélkül, hogy órákat utaznánk súlyos milliókért. Mégis milyen összegekről és távolságokról beszélünk? Az ország normál tempóban, kocsival körülbelül 1,5-2 óra alatt bejárható. Természetesen ha valaki Forma 1-es világbajnoknak született, és nem fél attól, hogy egy borsos bírsággal jutalmazzák majd a teljesítményét fantasztikus képességeinek elismeréseképpen, az hamarabb is átsuhanhat az országon, mint amilyen gyorsan mi kimondanánk azt a szót, hogy Panzerkampfwagen vagy Sonderkraftfahrzeug.




Ha nem akarunk autóval közlekedni, nyugodtan választhatjuk a tömegközlekedést. Pontos és tiszta járművek látják el ezt a feladatot, legyen az városi, távolsági buszjárat vagy akár vonat. Költséghatékony módszer, ha vásárolunk magunknak egy napijegyet (Tageskarte), ez a kis jegy ugyanis egész napra szól, és nem csak Luxemburg fővárosában érvényes, hanem az ország egész területén használható buszon és vonaton egyaránt. Az ára mindössze 4 euro(!). Ezért az összegért annyit utazunk, amennyit nem szégyellünk. Nagy segítség, hogy a vonatállomásokon és a buszmegállókban ki van írva, mikor jön a következő járat, és láss csodát, tényleg akkor érkezik. Ez a tény nagyban megkönnyíti a napi útvonalterv elkészítését.

Az egyetlen dolog amire ügyelnünk kell, az a múzeumok nyitva tartása. A hétfő szünnap, de van olyan múzeum, amely napközben csupán 2-3 órára nyit ki, illetve csak délután áll a látogatók rendelkezésére. Igyekszem a múzeumok bemutatásánál mindenképpen feltüntetni az adott intézmény elérhetőségét, weboldalát. A múzeumi belépők átlag 2-5 euró között mozognak, ami szerintem a bemutatott hadianyagok ismeretében viszonylag olcsónak mondható, nem beszélve arról, hogy az általam látogatott múzeumokban mindenhol lehetett fényképezni.(Ingyen!)

Napijegy

 A következő részben : Clervaux, katonai múzeum 1.rész

Ardenneki túrablog 1.rész (Bevezető)

 Bevezető

Mindig élt bennem a vágy, hogy a normandiai partraszállás, illetve az utolsó nagy német offenzíva helyszíneire ellátogassak. Most lehetőségem nyílt arra, hogy eljussak Luxemburgba, ahol jó pár múzeumot meglátogattam. Ez a blog ennek az utazásnak a tapasztalatait foglalja össze időrendi sorrendben. De mielőtt bárki is azt hinné, ez egy kirándulás leírása lesz, ki kell ábrándítanom az elképzeléséből. Itt nem lesznek olyan bejegyzések, hogy mikor mit ettünk, illetve hol laktunk és kivel találkoztunk. Amit nyújtani szeretnék, az sokkal inkább egy kis történelmi áttekintéssel fűszerezett múzeumleírás - pontos címekkel és elérhetőségekkel.

Minden helyen, ahol megfordultam, igyekeztem megtudni a helyiektől, illetve egyéb forrásokból, hogy mi is történt ott valójában az adott időszakban. Ezen információk birtokában egészen érdekes volt a múzeumban látott járművek, illetve egyéb felszerelési tárgyak megtekintése. Az efféle előkészületek sokkal közelebbi kapcsolatot teremtenek a látogató és az ott bemutatott eredeti (nem utángyártott) haditechnikák között. Ha lehet így fogalmazni, a történelem köztünk, de átvitt értelemben inkább bennünk él.

Jómagam iskolai tanulmányaim alatt, illetve a makettezés szeretete útján ismerkedtem meg a különböző haditechnikai eszközökkel. Nem vagyok egyedül ebben az országban, illetve a makettezők széles táborában, ha azt mondom, hogy a technikai felszereltség, az akkori kiképzés minősége, a csapatok összetétele, az alakulatok sokasága és nem utolsósorban a katonák szervezettsége miatt a német hadigépezet vált az egyik kedvenc témámmá, még ha az akkori politikai nézetükkel nem is értek egyet. Ehhez hozzájárul az is, hogy a nagyapám - származása révén - a német hadseregben szolgált, így közvetve minden megépített járművel, amin szolgálhatott, neki is emléket állítok. Mivel Magyarország a tengelyhatalmak oldalán harcolt a háborúban, így ezeknek az eszközöknek nagy része nálunk is megfordult ugyan, a megszálló, illetve felszabadító szovjet hadsereg jóvoltából azonban sajnos vajmi kevés maradt fenn belőlük kis hazánkban.

Ezen járművek elpusztításához persze mi is alaposan hozzájárultunk az 1947-es "Vas és acél országát építő" három éves tervünkkel. Ekkor ugyanis mindazon, még fellelhető katonai eszköz is beolvasztásra került, amely addig elkerülte a "vasgyűjtő muszkák" figyelmét.

Éppen ezért nagy izgalommal vártam, hogy végre élőben is láthassak egy-egy, akár több alkalommal is megépített német, illetve amerikai járművet eredeti mivoltában.

Ardenneki túrablog 4.rész (Clervaux 2)

Clervaux, katonai múzeum - 2. rész (A tárlat)

A clervaux-i vár belső udvara három különböző múzeumnak ad otthont. Ebből a három múzeumból csak egy katonai jellegű, a másik kettő egy fotókiállítás (The Family of Man), illetve egy "vármúzeum". A falon egy tábla, míg az udvaron egy Luxemburgra jellemző Meilenstein, azaz kilométerkő jelezte, hogy a múzeum elsődlegesen az ardenneki csatával foglalkozó tárlatot mutat be.

A múzeum első látásra aprócskának tűnt, nyomban el is keseredtem, hogy ezért a 25 négyzetméteres tárlatért tettünk meg ekkora nagy utat. Befizettem az egyébként teljesen baráti 2,5 eurós belépődíjat, és kicsit csalódottan kezdtem el nézegetni a vitrineket, míg vendéglátónk és a párom lassan elszivárogtak a fotókiállításra látogatókkal együtt a vár belsejébe. Persze a belépőjegy árából is arra következtettem, hogy ez csakis egy kisvárosi tárlat lehet, amely a helyi földeken talált katonai relikviákat mutatja majd be. Viszonylag hamar rádöbbentem azonban, hogy nem is olyan kicsi tárlatról van szó, sőt a kiállított haditechnikai anyagot bármely katonai múzeum megirigyelhetné!

Az intézmény belseje mindig újabb és újabb meglepetést okozott. Amikor már azt hitte volna az ember, hogy mindent látott, akkor döbbent rá, hogy a két terem között ott egy újabb átjáró, vagy akár egy feljáró, amely egy újabb, felsőbb szintre vezet. Úgy töltöttem el 1,5-2 órát ebben a múzeumban, hogy észre sem vettem az idő múlását, pedig nem időztem túl sokat egy-egy tárlatnál, mondhatni inkább csak végigszaladtam a kiállítási termeken.

Az első teremben különböző katonai relikviák, egyenruhák, levelek, csapatzászlók, kitüntetések tekinthetők meg. Mindegyik tárgy mellett ott volt az adományozó neve, illetve a legtöbb esetben a tulajdonosának a fényképe is.

A második teremben (az alagsorban) beöltöztetett figurák és katonai kiegészítők, sisakok, adományozó levelek, rádiók, gránátok, aknavetők stb. láthatóak, a tárlat mellett pedig mindenhol embermagasságig felhalmozott katonai ládák állnak.

Visszakanyarodva az első terembe, a falon látható egy nagy térkép, amelyen a hadműveletekben részt vett egységek megnevezése, támadásaik iránya, valamint vezetőik fényképe látható, mellette pedig az amerikai hadseregben rendszeresített katonai kitüntetések tömkelege.

Ettől a teremtől balra, a tábornokok arcképe alatt található egy kisebb átjáró. Ez szintén egy pincehelyiségbe vezet, de mielőtt kitérnék ennek a teremnek a leírására, meg kell említenem a bejárat mellett kifeszített német hadi lobogót, amelyet - ha hihetünk a leírásnak - 1974-ben adományozott a múzeumnak egy volt amerikai katona, aki a 83. gyalogos hadosztály tizedese volt, és aki a német kapituláció után "ragadta magához" ezt az ereklyét.

Az átjáró egy úgymond "német szobához" vezetett, amelyben körben, egy vitrinben ki vannak állítva a német támadásban részt vett egységek egyenruhái. Minden egyenruhát egy 1:1-es figurán mutatnak be a hozzá tartozó szerelvényekkel együtt. (fegyverek, szíjak, gázálarctokok, sátorlapok stb.) 

A figurák köré pedig "hevenyészve", mintegy díszítő elemként a földre van dobva egy-egy MG-42-es, vagy egy jobb napokat is látott Párduc kereke, nem beszélve a gyalogsági tüzérség lőszereiről, illetve a mindenki által közismert Panzerschreck-ről vagy  Panzerfaust-ról.

A következő részben: Clervaux, katonai múzeum - 3.rész (A német terem)