A Bastogne-ban található három nagyobb múzeum közül ez az egyik. Ez a tárlat kizárólag a 101-es Légideszant Hadosztály történetét dolgozza fel, akik az ardenneki offenzíva idején Bastogne városa körül ásták be magukat, illetve védték azt mindaddig, amíg Patton tábornok felmentő serege meg nem érkezett.
A múzeum épülete a harcok idején központi katonai kórházként üzemelt. Az épület belseje gyönyörű, hatalmas terekkel, rengeteg vitrinnel, hadianyagokkal, illetve beöltöztetett figurákkal kápráztatja el az oda ellátogatókat. A bejárat melletti recepciónál ajándéktárgyak is vásárolhatók, legyen szó egy egyszerű kitűzőről, vagy akár egy régi katonai sisakról. Innen továbbhaladva balra tudunk eljutni a pincéig, jobbra a hallba egyenesen tovább pedig a felső szintre juthatunk.
A múzeum első termében egy nagy katonai térkép látható (5m*4m) az offenzíváról. Oldalt beöltöztetett babák és fegyverek mindenhol. Az egyik vitrinben veterán katonák egyenruhái és hagyatékai láthatóak, mindegyikben rövid leírással a tulajdonosról.
Az alagsorban berendeztek egy pincehelyiséget, ahol a vaksötétben ülve, eredeti bútorok és tárgyak között, fülsüketítő zajban a látogató "átélheti", vajon milyen is lehet, amikor az ablak alatt megáll egy harckocsi, vagy éppen robbanások, bombák közeli becsapódása rázza meg az épületet. A bunker meglátogatását is csak ajánlani tudom, de mivel a szimuláció eléggé realisztikusra sikerült, csupán erős idegzetű közönségnek.
A lépcsőfordulóban egy ejtőernyős katona lóg a lépcső felett. A fenti emeleten a motorbiciklitől kezdve a kézifegyverekig minden megtalálható. A figurák arca tökéletes kivitelezés. Mint később kiderült, egy-egy ilyen fej 2.000-2.500 euróba kerül. A termekben és beugrókban tökéletesen kivitelezett, archív képekből összeállított figurás jelenetek láthatóak. A kiállított babák 95 százalékban amerikai katonákat ábrázolnak.
Amikor legelőször megláttam ezt a múzeumot, nem tudtam eldönteni, hogy bolt vagy múzeum, ugyanis a kirakatban mindenféle Original, azaz eredeti katonai holmi volt látható. A katonai szuronyoktól a kiásott lőszerekig, kitüntetésekig minden eladó volt. A múzeum előtt egy amerikai katonai utánfutó viszont egyértelműen azt jelezte, hogy mégsem csak egy bolt előtt állunk, hanem vélhetően valamiféle tárlatot is találhatunk majd odabent. Az ajtóban egy amerikai katona bábuja fogadott minket, beljebb pedig még több vásárlásra váró relikvia.
A kirakat
A boltban egy nagyon kedves hölgy (Suzette) fogadott minket. Roppant segítőkész és közvetlen volt velünk. Mint megtudtuk, az egész múzeum az ő fia magángyűjteményeként indult és azóta is folyamatosan bővül. Mivel magángyűjteményről van szó, nyugodtan eladnak, illetve vásárolnak eredeti műtárgyakat. Igazából ez nem csak egy katonai múzeum, hanem három múzeum összessége. Az egyik múzeum egy helyi vadászati szokásokat és vadállományt bemutató kiállítás, a másik egy helytörténeti tárlat, és csupán a harmadik foglalkozik a második világháborús eseményekkel. (Nem csupán az 1944-es ardenneki vonatkozással!!)
Maga a múzeum egy lefelé vezető lépcsőn közelíthető meg. Egy viszonylag kis alapterületen elhelyezkedő tárlatot kell elképzelni, ahol roppant nagy gyűjtemény található. Például egyedül itt láttam eddig életnagyságú Adolf Hitler fejet fából kifaragva. Nem beszélve a rengeteg fegyverről és egyéb kiegészítő anyagról. Ami érdekes volt számomra, az a sok-sok jó minőségű katonai dísztőr, illetve egy Adolf Hitlerrel foglalkozó mini folyóirat-sorozat, ami minimum 25-30 számból állt. Egy ilyen kiadvány körülbelül 6cm * 3 cm-es volt. Továbbá felfedezni véltem a kiállított tárgyak között egy magyar vitézségi kitüntetést is.
A tárlat megtekintése után az eladó hölggyel kedvesen elbeszélgettünk, sőt még közös képet is készítettünk vele. A következő múzeum felé útbaigazítást kaptunk, sőt még egy ajándékkal is gazdagabbak lettünk.
Videó feldolgozás alatt
A múzeum címe:
B-6600 Bastogne
Rue de Neufchâteau 20
Phone:+32 (0) 61 21 49 11
A város története az ardenneki, illetve az ezt megelőző események kapcsán:
Vianden az Our folyó mentén fekszik. 1944 szeptemberében szabadult fel a német megszállás alól. Ekkor a német csapatok minden harc nélkül adták át és védelmi állásokat hoztak létre a folyó túloldalán. A felszabadulás után helyi milíciák alakultak, melyeket az amerikai hadsereg látott el fegyverrel és lőszerrel. Ezeknek a csoportoknak a feladata a felszabadított terület biztosítása (inkább közrendvédelem), valamint a német csapatmozgások megfigyelése volt. Ezen csoportok közül is kiemelkedő fontossággal bírt a viandeni kastélyban felállított megfigyelő egység, mivel ebből az épületből jól belátható volt a környék, legfőképpen a folyó túloldalán elterülő ellenséges csapatmozgások, illetve védelmi állások.
1944. november 15-én a helyi ellenállók német járőrökre figyeltek fel és úgy döntöttek, hogy rajtaütnek az egységen. Az összecsapásban 11 német katona vesztette életét, míg a milícia tagjai nem vesztettek egyetlen embert sem. Ezután a német vezetés úgy döntött, hogy végleg felszámolja Vianden városában az ellenállást és átlépve az Our folyót visszafoglalja a települést. A város ellenállásának vezetője Victor Abens kiüríttette a települést, de az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, hogy mintegy 30 fővel befészkeli magát a várba, megőrizendő annak fontos katonai szerepét a térségben.
1944. november 19-én a németek SS páncélgránátosai elkezdték aknavetőkkel lőni a várat, majd 250 fő megrohamozta azt. A várba vezető keskeny úton sorra estek el a német katonák, mire sikerült betörniük a várkapun. Itt elkeseredett harc alakult ki. A németeknek házról házra kellett "megtisztítaniuk" a terepet. Hiábavaló volt azonban a megszálló csapatok minden igyekezete, mert igen erős ellenállásba ütköztek ezen a meglehetősen nehéz terepen, illetve a városban egyaránt. A német vezetőség ezért hamarosan úgy döntött, hogy kivonja csapatait Vianden térségéből és visszatér előző állásaiba.
Ebben az ütközetben a németek 18 fő veszteséget könyvelhettek el, míg az ellenállóknak csak 1 halálos áldozatuk, illetve 3 könnyebb sérültjük volt. Egy hónappal később, amikor a német csapatok elindították az általános támadást, az ellenállók - látva a hatalmas túlerőt - kivonták egységeiket Viandenből, majd az amerikai csapatokkal együtt visszavonultak.
Katonai emlékmű: 6th US Cavalry Division -(fotó: Mia van den Berg)-
6th US Cavalry Division
Veterans 1255 Combat Engineers
Hatodik amerikai "lovasság" emléktábla, illetve a felszabadításkor elhalálozott katonák emlékére állított tábla. Az összecsapásban 51 ember sebesült meg és 11 ember vesztette életét.(1945. február 12.) Sajnos ezt az emlékművet nem találtuk meg, mert ottlétünkkor olyan viharba keveredtünk, hogy a vár látogatása után szinte azonnal el kellett hagynunk a várost. Az ellenállókról és a történetükről sajnos nem találtunk semmilyen emléktáblát. Arról, hogy itt egyáltalán volt bármilyen ellenállási mozgalom, csak a milícia vezetőjének, Victor Abensnek a mellszobra árulkodik, amelyet a kastély koncerttermében láthattunk, illetve még a város egy általunk sajnos nem bejárt részén tekinthettünk volna meg. Ezeken kívül található még a városban egy szobor, amely a háború áldozatainak állít emléket.
2014- ben ismét ellátogattam az ardenneki offenzíva helyszíneire. Tematikusan megpróbáltam a nagyobb múzeumokat bejárni. Ebben a témában Luxemburg területén már szinte minden jelentősebb múzeumot felkerestem. A Túrablog indulásakor feltett térképet használva vágtam neki ismét az országnak. Ebben nagy segítségemre volt feleségem, aki nélkül bizony elég nehezen sikerült volna az ez évi múzeumfeltáró körutam. Itt szeretném neki megköszönni a segítségét és a türelmét az én ilyen mértékű érdeklődésem tolerálásában. Főleg, hogy minden múzeumba elkísért és megértően tűrte szinte gyerekes ragaszkodásomat egy-egy múzeum felkeresése ügyében. Arról nem is beszélve, hogy idén nem voltak hozzánk olyan kegyesek az égiek mint tavaly, így a kint töltött 10 nap alatt jóformán végig szakadt az eső.
Idén annyiban változtattunk a túra koncepcióján, hogy nem csak képeket, hanem minden lehető alkalmat kihasználva, néha a "bőrünket kockáztatva" apró videó anyagokat is készítettünk a városokban, illetve múzeumokban. Ezeknek az anyagoknak a feldolgozása folyamatban van és megpróbálom ezeket mindig az adott leírásoknál közzétenni. Ez lehet, hogy több időt vesz majd igénybe, ezért a blog kisebb-nagyobb megszakításokkal jelentkezik majd a későbbiekben. Így viszont véleményem szerint talán majd jobban át tudják érezni az olvasók az ott tapasztaltakat, mintha a blog csak egy sima leírásból, vagy csupán képekből állna. Természetesen vannak olyan dolgok, amiket még a videó sem adhat vissza, mert azt látni, érezni kell. Továbbá igyekezni fogok egy-egy múzeumot (akármekkora is) egy bejegyzésbe "sűríteni".
Idei első állomásunk Wiltz volt
Az ardenneki offenzíva idején a városért folytatott küzdelmek során a város épületeinek több mint 80 százaléka megsemmisült, illetve megrongálódott. A civil lakosságból 50 fő vesztette életét az 1944 december és 1945 januárja között vívott csatározásokban. 1940 és 1945 között több mint 124 civil vesztette életét (nem beszélve a német hadseregbe erőszakkal besorozott 164 fiatalról, akik közül majdnem a fele sosem térhetett haza).
Külső emlékművek:
Sajnos az egész napos eső megnehezítette a külső emlékművekben való gyönyörködésünket. Több olyan emlékhely is van a városban, ami a német megszállással, illetve az ardenneki offenzivával kapcsolatos. Jó pár emlékhelyet fel sem tudtunk keresni. Mindenesetre pár fotót és leírást beszereztem a város honlapjáról, hogy teljes legyen a kép azoknak, akik úgy döntenek, hogy ebbe a városkába szeretnének ellátogatni.
Sztrájk emlékmű (Mártírok emlékműve)
Ez a torony, illetve a mellette elhelyezett emléktábla 1942. augusztus 31-nek állít emléket. Luxemburgban általános sztrájk vette ekkor kezdetét, amelynek központja Wiltz volt. Ez egy tiltakozó mozgalom volt, amely a luxemburgi fiatalok német hadseregbe történő besorozása ellen lépett fel. Az országban több helyen leálltak a munkával. A német vezetés megtorlásképpen 21 embert végeztetett ki szerte az országban. A kivégzettek közül 20 luxemburgi és 1 német nemzetiségű volt. Továbbá a 4000 lakosú városból 91 embert deportáltak, akik közül 15 ember életét vesztette koncentrációs táborokban, 164 embert pedig besoroztak a Wehrmacht kötelékeibe, akik közül 42 meghalt, 15 fő eltűnt a harcok során, 21 ember pedig súlyos sérüléssel hadirokkantként tért haza. Ezekért az áldozatért és az ellenállásban kifejtett tevékenységéért a város a háború után elnyerte a "Mártírok városa" kitüntető címet.
A 28. gyalogos hadosztály emlékköve
Ez a kő és emléktábla hivatott megemlékezni a Wiltz városát felmentő 28. Gyalogos Hadosztály katonáiról, akik első ízben 1944. szeptember 10-én szabadították fel a várost a német megszállás alól. Az emlékkövön látszik még a Hadosztály jelvénye a "Bloody PatchDivision" embléma is. Ugyanez az alakulat tért vissza, hogy megvédje a várost az Ardenneki offenzíva idején - 1944. december 16-19. - a 110. Német Népigránátos Ezredtől.
Eisenhower emlékmű
Az emlékmű mögött a városháza látható. Ez a tér a volt amerikai főparancsnok, későbbiekben az Amerikai Egyesült Államok elnökének, GeneralDwightEisenhower-nek a nevét viseli. A főparancsnoka második világháború idején, 1944. november 8-án látogatott el Wiltz-be, a város pedig ezzel az emlékművel tiszteleg a jeles esemény előtt. Maga az emlékmű egy lövegcsőből és két hatalmas kőből áll.
Az egyik kövön egy domború medálonEisenhower portréja, míg a másikon a tábornok neve látható. A kövek érdekessége, hogy ezeket a sziklákat az Ardennek hegységéből szállították ide, külön erre az alkalomra, illetve célra.
Kápolna
Amikor a német csapatok ebben a térségben vívták véd-harcaikat, a város lelkésze, Prosper Colling vezetésével 10 férfi és 10 nő segítségével kiürítették a várost. 1945. január 13-án az esperesi hivatal alagsorában fogadalmat tettek, hogy ha a németek végleg kivonulnak, akkor ennek a napnak a tiszteletére egy kápolnát fognak emelni. Az ima után hét nappal, január 20-án a németcsapatok elhagytáka város. Ennek a fogadalomnak a megvalósítását láthatjuk ma ezen a dombon, amelynek a "Szent szív" nevet adták (OurLady ofFatima). Ma ettől az emlékhelytől nem messze láthatunk még pár sárgára festett ágyút is kiállítva. Sajnos ezekről a harci eszközökről nem sikerült értékelhető képet készítenem.
Shermanharckocsi
A "Placedes Martyrs" téren egy 1945 decemberében a védelmi harcokban kilőtt amerikai M4-A3 típusú 31,6 tonnás Sherman harckocsi van kiállítva .A jármű legénysége túlélte a találatot és visszavonulva a városba még időben elhagyta a járművet. A járművet 1947-ben állították a talapzatra. Sajnos ottjártunkkor az adott területen csatornázási munkálatokat végeztek, így hiába kutyagoltunk két órát a szakadó esőben, csak a jármű talapzatát találtuk meg.
A sok bolyongás szomorú eredménye: a Sherman hűlt helye :(
Belső tárlat:
Clervaux-hoz hasonlóan, itt is egy régi kastély épületében találjuk a katonai múzeumot. A különlegessége ennek a múzeumnak az, hogy nem egy, hanem három különálló múzeumot tartalmaz. Egy katonai, egy borászati, és egy helytörténeti tárlatot. A katonai múzeum épp a bejárat felett helyezkedik el két szinten. A nagy bejárati ajtó mellett található egy fémtábla, amely felhívja a figyelmet arra, hogy az épületben az Ardenneki offenzívával kapcsolatos kiállítás található.
Maga a kiállítás nem túl nagy és minimális katonai eszköz látható a tárlatokon. Inkább az egyenruhák, illetve használati eszközök kerülnek itt bemutatásra. Az emeleti részeken pár egyenruhába bujtatott bábu, illetve dokumentumok és képek, valamint pár szobor található. Viszonylag gyorsan körbejárható.
ChâteauL-9516Wiltz
35, rue du Château
Tel.: +352 26 95 00 32
Fax: +352 26 95 00 33
E-mail: vic.sch@pt.lu
Web: www.touristinfowiltz.lu
Belépőjegy ára: 3,5 Euró (mindhárom múzeumba biztosítja a belépést)
Nyitvatartás:
Hétfőtől szombatig: 09:00 – 12:00 / 14:00-17:00
Július és augusztus hónapokban minden nap: 09:00 – 18:00
Az emeletről ismét a földszintre vezetett az utam és amikor már azt hittem, hogy mindent láttam a múzeumból akkor jött a legnagyobb megdöbbenésem. Egy sötét terem bejáratánál álltam, aminek az ajtaját ha jól emlékszem csak egy függöny választotta el a kinti tárlattól. Amikor beléptem szó szoros értelmében leesett az állam. Egy hatalmas téli jelenet közepébe csöppentem bele. Ez a 1:1 dioráma egy folyón történő átkelést hivatott megjeleníteni ahol a katonák ellenséges tűzben rohamcsónakokat próbálnak a folyó felé tolni a hóban. Mivel a terem elég sötét nehéz megmondani, hogy mennyi figuráról van szó. Emlékeim szerint körülbelül 30 főt számoltam.
A terem bal oldalán egy sebesültszállító jármű látható amin éppen ellátnak egy sérültet.
Ebből a teremből két irányba tudunk tovább menni. Ha a bal oldali termet válasszuk akkor ott rekviráló német katonákat találunk, szintén ízlésesen beállítva.
Jobb oldalra fordulva inkább az amerikai katonák későbbi győzelmét bemutató életképeket láthatunk.
Innen már csak egy kis vitrin látható a kiállításból ahol különböző katonai dísztörők találhatóak:
A blogbejegyzés néhány képe a hivatalos honlapról származik!
