Ez a meghitt félhomály egyébként roppant hangulatossá teszi az egész komplexumot, jó minőségű fényképeket készíteni azonban - egy átlagos géppel - szinte lehetetlen. A sötétebb helyeken vakut használna az ember, a vitrinek azonban visszaverik a fényt, így a képeken rosszabb esetben csak egy nagy fehér folt, illetve a kép készítőjének sziluettje látható.
A fenti okokból pár képet kénytelen voltam a múzeum weboldaláról elmenteni a blog olvasóinak, remélve, hogy az oldal és a képek készítői nem orrolnak majd meg rám ezért.
Előző bejegyzésemben már szó esett a "német teremről". Sokaknak, akikkel időközben találkoztam és akiknek meséltem erről a helyről, ennél a résznél csillant fel először a szeme, ezért feltennék most ide pár képet az érdeklődőknek. Sajnos a német tárlat is egy félhomályos teremben található, így a fényképezési tudásom nem minden esetben bizonyult elegendőnek a látottak méltó megörökítésére. Ezért utólag is elnézést kérek a néhol esetleg homályosabb képekért.
A ruhák között látható többek között katonai csendőr, Luftwaffe pilóta (hajózó, illetve köznapi öltözetben), SS őrvezető, Wehrmacht katona és az elmaradhatatlan SS páncéloshadosztályok fekete uniformisában díszelgő figura is.
Az egyenruhák túl jó minőségéből arra következtettem, hogy javarészt utángyártott darabokról lehet szó, kétségtelen azonban, hogy felettébb jól mutattak ezeken a próbababákon, még ha a fényképek ezt nem is adják vissza igazán. Pár uniformis külön vitrinben vagy emelvényen került kiállításra. Ezek minden kétséget kizáróan csakis eredeti egyenruhák lehettek.
A múzeum weboldalát böngészve feltűnt, hogy jó pár dolognak pár éve még nem ott volt a helye, ahol az idén. Ez minden bizonnyal arra utal, hogy egy folyamatosan bővülő tárlatról van szó. Ez azért is nagy szó, mert az itt található múzeumok java része nem állami, hanem magánkézben van, és vagy önerőből vagy civil támogatók, illetve gyűjtők által gyarapodhat. Ebbe belegondolva még inkább ámulatba ejtő az itt felsorakoztatott hadianyagok mennyisége és minősége!
Már maga ez a terem is megérne egy önálló blogbejegyzést, de nem szeretném nagyon elhúzni egy-egy múzeum bemutatását, hiszen bátran állíthatom, hogy ez az intézmény a legkisebb, amelyet luxemburgi kalandozásaim során meglátogattam.
A folyamatos bővítések során mindig újabb és újabb tárgyakkal gyarapodhatott ez a múzeum, ezért ha nem figyel oda az ember, simán belerúghat egy Stug kerékbe, vagy feldönthet egy csapatzászlót, amely csak úgy "hanyagul" oda van támasztva a falnak. Ahogy már említettem, ez volt az egyik legkisebb alapterületű múzeum, ahol jártam, de egyben a leghangulatosabb is. Éppen a fent említett jellemzők miatt az ember nem is annyira múzeumban, mint inkább régiségkereskedésben érezheti magát.
Kis területen sok dolgot halmoztak fel, első látásra mindenféle rendszeresség nélkül, de ha jobban megnézi az ember, minden tárgy éppen ott van, ahol lennie kell. A kézi lőfegyverek vitrinjét kissé kaotikusnak ítéltem, a német katonai tőrökkel foglalkozó vitrin ezzel szemben határozottan katonás rendet mutatott a szemközti falon.
Kis területen sok dolgot halmoztak fel, első látásra mindenféle rendszeresség nélkül, de ha jobban megnézi az ember, minden tárgy éppen ott van, ahol lennie kell. A kézi lőfegyverek vitrinjét kissé kaotikusnak ítéltem, a német katonai tőrökkel foglalkozó vitrin ezzel szemben határozottan katonás rendet mutatott a szemközti falon.
Ez a láthatóan vegyes, de minden kétséget kizáróan mutatós tőrgyűjtemény - a Luftwaffe dísztőrtől egészen az SS dísztőrig - szinte minden alakulatnak a tőrét (társasági dísztőr) felvonultatja, a vörös háttér pedig szépen kihangsúlyozza a tőrök finom megmunkálását és részletességét.
Ez a gyűjtemény már a következő terem falán kapott helyet, de talán nem is volna helyénvaló külön teremnek nevezni, hiszen innen csak egy csigalépcső vezet fel az emeleten lévő "amerikai terembe".
Maga a lépcső vörös és ezüst színben pompázva elég meredeken kanyarog felfelé, a lépcső melletti falak pedig roskadásig tele vannak mindenféle képekkel és kisebb kiállítási vitrinekkel. Ezekben a vitrinekben többek között amerikai katonai felvarrók és rendfokozati jelzések láthatóak, de fellelhetőek itt a katonai szanitécek és orvosok kitüntetései és megkülönböztető jelzései, sőt még néhány német katonai vállap és kitüntetés is.
Maga a lépcső vörös és ezüst színben pompázva elég meredeken kanyarog felfelé, a lépcső melletti falak pedig roskadásig tele vannak mindenféle képekkel és kisebb kiállítási vitrinekkel. Ezekben a vitrinekben többek között amerikai katonai felvarrók és rendfokozati jelzések láthatóak, de fellelhetőek itt a katonai szanitécek és orvosok kitüntetései és megkülönböztető jelzései, sőt még néhány német katonai vállap és kitüntetés is.
Ennek a lécsőnek a tetején található az "amerikai - luxemburgi terem", de ez már a következő bejegyzés témája lesz...
A következő részben: Clervaux, katonai múzeum - 4. rész (Az amerikai terem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése